Romos bérház udvarán áll a megcsonkított szegedi világháborús emlékoszlop

Szegeden 28 darab I. világháborús emlék van, és ha megkérdeznénk egy random helyit vagy egy turistát, melyik jut eszébe először, talán a legtöbben az Aba-Novák-freskós Hősök kapuját említenék. Egykoron, még a kapu megépítése előtt a közelben állt egy másik világháborús emlék, a 46-os gyalogezred hősi halottainak emlékoszlopa, amely a mai Aradi vértanúk terén – akkor még Gizella tér – magasodott.

Az emlékoszlop már csak korabeli képeslapokon lelhető fel teljes pompájában, háttérben a „teljes alakos” Dómmal, mivel azóta elmozgatták innen, a belváros egy másik részébe, a köz elől elrejtve. Az Aradi téri püspöki palota építése miatt kellett költöznie az 1925 májusában felavatott, Magyari Nándor alkotta köztéri emlékműnek már 1930-ban, amikoris áthelyezték mai helyére, a 46-os laktanya udvarára. Azért egykori, mert ebben az időszakban már nem a Monarchia, hanem a Magyar Királyság egy alakulta működött az ingatlanban.

A cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred – mely nem honvédezred, hanem a Monarchia 101 közös ezredének egyike volt – egykori kaszárnyája a Mars tér és az Árkád közötti, mára kissé lepusztult állapotban lévő bérházban helyezkedett el. Az ide száműzött emlékmű nem nagyon látogatható a zárt udvar miatt, talán ezért van az, hogy sokan nem is tudnak létezéséről. Másrészt nagyon rossz állapotban van, már csak a talapzata látható – az is töredezett, itt-ott benőtte a moha. Hiába volt eredeti pompájában viszont a város egyik szebb, ékesebb köztéri szobra, tetején a Szent Korona kőből kifaragott másával.

Tóth Attila a Szeged szobrai és muráliái című könyvében azt írta az emlékműről: „Négy körkörös lépcső vezetett föl a nyolc–nyolc oldalú kettős talapzathoz. Oldalait márványlapok borították, ezekre vésték föl az ezred hősi halottainak nevét. A talapzaton mintegy 6 méter magas, négyzet alakú oszlop állt, tetején a Szent Koronával. Ezt 1945 után lebontották. Kettős talapzata ma is áll, de az emléktáblákat eltávolították.”

A szegedi 46-os gyalogezred – amelynek története szorosan kapcsolódott a városhoz – a Monarchia egyik leghíresebb alakulata volt. Az első világháború alatt a gyalogezred katonái „a harcterek legnehezebbjein mindig hűségesen és bámulatos áldozatkészséggel teljesítették a parancsnokok utasításait”, áll a kozterkep.hu leírásában.

Az első világháborús emlékművekkel is foglalkozó szegedi Meritum Egyesület egyik tagja, Csáki Béla májusban a Szegedi Tükörben megemlítette, hogy korábban történt kísérlet a leromlott állaporú emlékmű felújítására, de végül a feledés homályába merült a terv.

A Meritum jelenleg egy európai uniós programban olasz és szlovén partnerekkel közösen azon dolgozik, hogy közös első világháborús emlékezetet alakítsanak ki. Egyfelől a szegediek emlékezetét ébresztenék föl, másfelől pedig az egykori Csongrád, Csanád, és Temes megyéket is bekapcsolnák az emlékek felkutatásába, mondta a lapnak Csáki.

Az első világháború alatt, még a háborús cselekmények megindulta előtt telepítettek ki a Doberdó térségéből és az Isztriai-félszigetről olasz családokat, akik egy része aztán Szegedre, Makóra és Kistelekre jött – erről egy akkori kormányhatározat rendelkezett. Otthonaik aztán a harcok következtében megsemmisültek. Szegeden ezeket a családokat a Dorozsmai úton, a mai Terrakotta Csempecentrum helyén helyezték el.

Van egy úgynevezett doberdói, golyónyomokkal teletűzdelt száraz fa a Fekete házban, amely jelképe lett az olasz fronton elesett honvédeknek. A fa nemcsak az elesettek, hanem az ezred harcainak szimbóluma is, amely később megjelent az alakulat sapkajelvényén. Az ártatlan eperfa a csatatér közepén állt, és jellegzetes tereptárgyként tájékozódási pontot adott a Doberdón, San Martino del Carso falunál harcoló alakulatoknak.

Csáki Béla a Szegedi Tükörnek azt is elmesélte, hogy egészen 2013-ig senki sem tudta, hogy a szegedi doberdói fa mellett létezik egy temesvári is. Ez akkor derült ki, amikor a szegedi fát elvitték egy kiállításra Doberdóba, ahol valaki megemlítette a temesvári példányt. Ezt követően utaztak Temesvárra, ahol végül egy poros raktárból került elő az emlék.

Az egykor dicsőbb helyen álló kőemlék tehát ma zárt egy Mars téri udvar árnyékában porlad, mintha maga is elfelejteni igyekezne, miért állt a mai Aradi vértanúk terén valaha. Szeged gyorsan változó városi tájában csendben tűnnek el azok a jelek, amelyek nemcsak hősöket, hanem közös történelmet is idéznének. A 46-os gyalogezred oszlopa így nem pusztán egy háborús mementó, hanem figyelmeztetés is: emlékezni nemcsak emlékművet állítani, hanem megőrizni is kötelesség.